A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

Az Európai Bizottság jóváhagyta a Bristol Myers Squibb ozanimod hatóanyagú készítményének alkalmazását középsúlyos—súlyos aktív colitis ulcerosában szenvedő felnőtt betegek körében.

Egy 41 éves afrikai bevándorló 6 hónapja fennálló, visszatérő fájdalmas szájüregi fekélyek miatt fordult orvoshoz. A fekélyek az Egyesült Államokba való beutazása előtt jelentkeztek. Kezdetben a kortikoszteroidok javulást hoztak, de a kezelés után 1 hónap­pal a fekélyek ismét megjelentek. A feké­lyek mellett a beteg eritémáról, vérzésről, nyelészavarról, fájdalmas nyelésről, anore­xiáról, hasi fájdalomról és végbélvérzésről számolt be. Kórelőzményében hepatitisz B okozta cirrózis, kezelt szifilisz, latens tuber­kulózis, Candida okozta nyelőcsőgyulladás, skisztoszomiázis és rektális vérzés szerepelt.

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.

A divertikulózisról kialakított és a szakmai köztudatban elterjedt számos dogma – így a rostszegény étrend meghatározó szerepe a patogenezisben, az antibiotikumok hatásossága a különböző klinikai formákban, a klasszi­kus diagnosztika, a műtéti eljárások indikációja, módja – megdőlni látszik. A betegség felosztása, terminológiája, kórisméje, kezelése mindezek kö­vetkeztében átalakulóban van.

A simaizom ritka daganatos megbetegedése, a leiomyosarcoma testünk szinte bármely pontján előfordulhat.

A megfelelő kezeléshez ismernünk kell, hogy a terhesség hogyan befolyásolja a migrénes rohamot és viszont, a terhesség alatt milyen farmakokinetikai változások mennek végbe az anya szervezetében, ezek hogyan befolyásolják a különböző gyógyszerek hatékonyságát, valamint milyen gyakorisággal várhatunk az adott készítménytől magzatkárosító hatást és ezek a hatások milyen típusúak.

A heveny hasmenés hátterében legtöbbször vírusos gasztroenteritisz áll. A gyakran utazók, az egyidejűleg más betegségben vagy ételfertőzésben szen­vedők esetében nagyobb a bakteriális fertőzés valószínűsége. Diagnosztikai vizsgálatokat nagyfokú folyadékvesztés, súlyos általános állapot, elhúzódó láz, véres széklet, immunszuppresszió vagy nozokomiális fertőzés gyanúja indokol. A folyadékveszteség pótlására orális rehidráló kezelést kell indítani a táplálás korai megkezdésével. Véres hasmenés esetén a motilitást csökkentő szerek adá­sa kerülendő. Probiotikumokkal rövidíthető a betegség időtartama. Az antibio­tikumok pl. sigellózis, kampilobakteriózis vagy Clostridium difficile fertőzés ese­tén hatásosak.

Az American Urological Association frissített ajánlást tett közzé a tünetmentes mik­roszkópos hematúriával kapcsolatosan. A fő okok a húgyutak fertőzése, jóindula­tú prosztatahiperplázia, húgyúti kövesség; 5%-ban áll fenn rosszindulatú húgyúti elváltozás. Ha a mikroszkópos hematúria a szakszerű antibiotikumkezelés után is fennmarad, akkor kivizsgálásra van szükség. Nefrológiai és urológiai kivizsgálást in­dokolnak a vizeletben talált diszmorf vörösvérsejtek, a fehérjevizelés, az emelkedett kreatininszint, a magas vérnyomás. A felső húgyutak multifázisos CT-urográfiával, az alsó húgyutak cisztoszkópiával vizsgálhatók legjobban. Ma már nem javasolják a vi­zeletüledék rutinszerű citológiai vizsgálatát.

Alapvetően fontos, hogy a háziorvos is tisztában legyen a kontrasztanyagok típusaival, kockázataival és ellenjavallataival, valamint azokkal a gyakori klinikai szituációkkal, amikor kontrasztanyagos CT-vizsgálatra van szükség. A CT-technikában többféle kontrasztanyag használatos: orális, intravénás, rektális és intratekális. A kontrasztanyag adásával végzett CT-vizsgálat ellenjavallatai a korábbi kontrasztanyag-reakció, a terhesség, a pajzsmirigybetegség miatti radiojód-kezelés, metformin szedése, illetve krónikus vagy akutan súlyosbodó vesebetegség. A legmegfelelőbb vizsgálómódszer kiválasztásához fontos a klinikus és a radiológus közti kommunikáció.